Sály

Sály Gárdonyi Géza gyermekkorának kedves helye.

Nagyapám írja “Az élő Gárdonyi”-ban:

“Sály. „Az én falum.” Napsugaras oldalú, hallgatag utcái, törpe házai ott ma is ott sorakoznak, színesen, Gárdonyi írásaiban. A magyar paraszt fiatalja, öregje, ringó lányai és dombos menyecskéi először itt néznek Géza fogékony gyermeki szemébe őszinte, nyílt, meleg bizalmas tekintetükkel, hogy belehintsék magukat a majdani író termékeny sorainak barázdáiba. Sály az a falu, ahol a Báró lelke megjelenik. Ahol a Bányász meséje él. Ahol az Aggy Isten Biri szerelme történetté olvad. És ahova A bor Baracs Imréje elvándorol, hogy megbántott hitvesét szívére ölelje igyék kend, ha jólesik engeszteléssel.

Sályban a hosszúpipás Malyáta Ignác falusi mester tanítja Gárdonyit a betűvetésre s a gyermekagy egyéb nagy és nehéz tudományára. A hittanra meg Zarubszky György helybéli plébános.”

A falu nagy gonddal ápolja emlékét. A ma működő iskolát róla nevezték el, a régi iskola ma tájház. A temetőben nyugszik testvére Árpád.

 

Comments are closed.