Dédapám egri ciszter szerzetes, paptanár, irodalomtörténész és író barátja, Tordai Ányos az Amit nem tudunk Gárdonyiról című művében a következőket írja:
„…De jóbarát is volt. Bizonyítják a jóízű szegedi történetek, amelyeknek középpontja: Dankó, Pósa. Gárdonyi. Különösen meleg érzéssel volt Dankó iránt, aki éppúgy a semmiből küzdötté fel magát, mint ő. Dankó híres nótáinak bizalmas bírálója Gárdonyi. «A hagyatékban levő eredeti Dankó-kéziratok (59 nóta) és levelek tanúsítják, mennyit csiszolt-javítgatott Dankó Pista szerzeményein.» Fiókjában mindig volt dalszöveg Dankó hegedűjére. Mikor meghalt a nótás jóbarát, valamennyit a tűzbe dobta: Legyen hamu, ha te is az lettél. Könnyezve állott halálos ágyánál s hegedűjének húrjait őrizte emlékül. Lelkének marcangoló kínjait, vallási megroppanását Szabolcska Mihálynak tárta fel. (…) Csodálattal olvasom a rideg s különcködő Tóth Bélának Gárdonyihoz írt meleg leveleit. Ha megjelent Gárdonyinak egy-egy nagyobb munkája, vagy színpadon aratott sikert darabja: Tóth Béla gratulál elsőnek. «Petőfi óta nem tudok kegyednél nagyobb magyar tehetséget, s ami főbb: Petőfi óta nincsen kegyednél becsületesebb ember és művész» – írja neki, mikor a Petőfi Társaság tagul választotta. Mi kívülállók nem is tudjuk értékelni az ilyen nyilatkozat fontosságát és termékenyítő voltát, ha az a pesti írótársadalom önző és tülekedő világában hangzik el. Fesztyékkel hosszú évekig tartó barátsága ismert dolog. Ott találkozik Jókaival is. Kedves képeket fest az életrajz Sipulusszal, Bródy Sándorral, Bársony Istvánnal, Sebők Zsigmonddal kapcsolódó barátságáról: az életmódjában egyszerű, a társaságban szerény, egész valójában csöndes és békés írót szerette és becsülte mindegyik pályatárs.”